Венгерский перевод Д. Эрдеди
Источник: Erdödi J. Ének Igor hadáiról. Budapest, 1956.
- 1. Testvéreim, nem úgy való-é, hogy Igorról, Igor Szvjatoszlavics hadjáratáról régi szókkal kezdjük szomorú énekünk?
- 2. Hadd kezdődjék hát az ének múlt idők lett dolgaival, nem pediglen Bojan módján.
- 3. A tudó Bojan, ha dalt akart törlejteni, mókusként ugrándozott a fán, szürke farkasféregként rohant a földön, kék sasként repült a felhők közt.
- 4. Úgy mondja, hogy, régi idők harcait idézve, tíz sólymot küldött a hattyúk csapatára, és ha egyiket befogta, az dalolt az öreg Jaroszlavról, a bátor Msztyiszlavról, ki levágta Regyegyát a kaszogi harcosok előtt, és a deli Románról, a Szvjatoszlavfiról.
- 5. Bojan meg, testvéreim, nem csupán tíz sólymot bocsátott a hattyúk csapatára, hanem varázsló ujjait is rátette az eleven húrokra; ezek maguk zengték a fejedelmek dicsőségét.
- 6. Kezdjük hát az énekünk, testvéreim, az öreg Vlagyimirtól a ma is élő ifjú Igorig, kinek ereje megedzette eszét, és megélesítette szívének bátorságával;
- 7. harcos kedvtől eltelve vitte merész csapatait a polovecek földjére, hogy óvja az oroszok hónát.
- 8. Ekkor Igor feltekintett a fényes napra, és látta, hogy vitézit mind sötétség borítja.
- 9. És mondta Igor harcosainak:
- 10. „Testvéreim, küzdésben társaim! Jobb elvesznünk, semmint foglyul esnünk;
- 11. kapjunk hát testvéreim délceg paripákra, és tekintsünk bele a kék Don vizébe.
- 12. » A herceg eszét szörnyű vágy bírta, kedve, hogy megízlelje a nagy Don folyót, ködbe vonta előtte a baljós jelet.
- 13. És így szólt: „Oroszhon fiai, akarom, hogy velem együtt a polovec sztyeppéken lándzsát törjetek. Vagy veszítsem fejem, vagy sisakommal merítve igyam a Don vizéből.»
- 14. Ó, Bojan, régi idők csalogánya, ha csalogány csattogásoddal te énekelted volna meg ezeket a hősöket, mint fülemüle ugrándoztál volna a gondolat fáján, elméd a felhőkig csapott volna föl. Te, csalogány, az idők két végét egybefűzted volna. Traján császár után poroszkálva, a sík mezőről hegybe szállva,
- 15. így daloltad volna unokájának Igornak dalát:
- 16. „Nem sólymok vihara vonult el a sík mező felett; csókák csapata siet a nagy Donhoz.
- 17. Vagy talán így kellett volna zengened, bölcs Bojan, Velesz unokája:
- 18. „Lovak nyerítenek a Szula-folyón túl, harsan a dicsőség Kijev városában.» Harsonák harsognak Novgorodban, harcosok harcra gyűlnek Putyivl várában. Igor várja kedves bátyját, Vszevolodot.
- 19. És mondta neki Vszevolod, a bölényerejű:
- 20. Egyetlen testvérem vagy te nékem. Igor, fények fénye! Mindketten Szvatoszlavfiak vagyunk.
- 21. Nyergeld meg testvérem fürge paripáid,
- 22. enyémek már várnak, nyereg a hátukon, Kurszk városa táján;
- 23. az én kurszkiaim tapasztalt harcosok, kürtszóra pólyázták, sisakban ringatták, kopjavéggel táplálták őket.
- 24. Az utak ismerői, hágóknak tudói, íjuk feszesen pendül, nyitva áll a tegzük, koszörülve kardjuk,
- 25. a széles sík mezőn mint barna farkas rohamnak, maguknak becsületet, hercegüknek tiszteletet ők szereznek.»
- 26. Aranykengyelbe tette Igor lábát, sík mezőnek irányította lovát.
- 27. A nap fogyatkozása neki útját állta,
- 28. az éjszaka sóhajtott, viharzott, madarakat riasztott; állati üvöltés harsogott.
- 29. Gyiv emígyen sivít fa tetejében, űvölt-süvölt: engedelmeskedj ismeretlen föld, Volga és te. Tengervidék és te Szulán túli táj. Szurozs, Korszuny s te is tymutorokáni bálvány!
- 30. A polovecek járatlan utakon rohannak a nagy Don felé. Az éjfélt felverik nyikorgó szekereik, azt hinnéd, felriasztott hattyúk. És Igor viszi a Donhoz harcosait.
- 31. Pedig a tölgyfán lakó madár bajtól óvja, rémületet üvölt szakadékok farkasa, sasok vijjogással hívnak vadakat, hullákat, hogy faljanak, fénylő pajzsaikra rókák acsarognak.
- 32. Ó, Oroszhon, te már a hegyeken túl maradtál.
- 33. Az éjszaka már rég sötétlik;
- 34. hajnal fényét felgyújtotta; homály földet borította;
- 35. alszik a csalogány csattogása, felvirradt a csókák csacsogása.
- 36. A széles mezőt orosz fiak fényes pajzsa torlaszolja, maguknak becsületet, hercegüknek tiszteletet ők szereznek.
- 37. Péntekre virradóra pogány poloveci csapatokat orosz fiak széjjelvertek. Mint nyilak a harcmezőben szétszóródtak a vitézek, poloveclányt ejtettek s vele aranyat, drága atlaszt, drága szőttest maguknak ők szerzettek;
- 38. teritőkből-leplekből, mindenféle mentékből, állati bőrökből utat mocsáron, át, láposon át maguknak imigyen raktak, mindenfajta poloveci cifra varrottasokból.
- 39. Vörös zászló, fehér lobogó, vörös lófark, ezüst nyelű a bátor Szvjatoszlavfié!
- 40. Oleg bátor nemzetsége alszik a mezőben.. Messze röpült el!
- 41. pedig nem neked szülték sólyom, kerecsen, sem neked, fekete holló, pogány polovec, hogy leterítsed!
- 42. Gzak szürke farkasként rohan, Koncsak» útját igazítja a nagy Don folyónak.
- 43. Másnap reggelre kelve, pirkadatkor, virradatkor, véres hajnalujjak pítymallatra mutatnak.
- 44. Fekete felhők tenger felől sietnek négy napot rejteni, bennük kék villámokat meg-megremegtetni.
- 45. Lesz itt nagy égzengés, nyíleső hullik majd a széles Don felől;
- 46. kopják törnek, szablyák csattognak, polovec sisakon szikrát vetnek majd, Don folyó mentében, Kajala partjánál.»
- 47. – – –-
- 48. Most Sztribog unokái, a szelek, a tenger felől nyílesőt viharzanak Igor bátor csapataira.
- 49. A föld felnyög, jajdos, a’ folyók kavarodnak, por fedi a mezőket.
- 50. Harcosok harsogják: jönnek a polovecek, jönnek a tengertől, jönnek a Dontól,
- 51. mindenfelől jönnek, minket körülvesznek.
- 52. Az Ördögfajzat üvöltve minket most kerít be, az orosz hős pajzsa a mezőt torlaszolja.
- 53. Bölényerejű dühödt Vszevolod! harc hevében ott állsz, nyilad szórod ellenedre, acélkardod csörren pogány sisakokon.
- 54. Bölényerejű! aranysisakod bármerre is felfénylik, pogány polovec fejek hevernek,
- 55. ó Vszevolod, edzett kardod, dühödt bölény, avar sisakokat zúz szét.
- 56. Testvéreim, nincs seb, mely drága volna annak, ki nem feledé sem becsületét, sem életét, sem atyái arany székvárosát, Csernyigovot, kinek emlékében él kedves hitvese, Gleb szépséges leánya, kiben ott él a hűség és honvágy!
- 57. Elmúlt Traján ideje, letűnt Jaroszlav százada; elvonult Oleg csapata, Oleg Szvjatoszlavics szép hada.
- 58. Hiszen Oleg egykoron harcba vitézt szólított, civódást szított, viszálykodott, nyilaival földet beszórt.
- 59. Tymutorokán városában aranykengyelbe lép a lába.
- 60. Ezt a zajt ám meghallotta a régen élt nagy Jaroszlav,
- 61. Vszevolod fia; Vlagyimir meg minden reggel Csernyigovban fülét betömködi;
- 62. Borisz Vjacseszlavicsot a dicsőségvágy isten ítélőszéke elé hurcolta, és a Kanyina-folyó mentén zöld fűre terített leplet neki, a bátor s fiatal fejedelemnek, mert nem hagyta cserben Olegot.
- 63. A Kajala-folyóról vitette, ringatta aggódva haza ugorok idomította lovakon Szvjatopolk atyja tetemét a kijevi Szent Szófia-templomba.
- 64. Akkor Oleg Goreszlavics idején viszálykodást vetettek és neveltek, ekkor pusztult el Dazsgy isten unokájának bőséges élete és a fejedelmek sokak életét megkurtította.
- 65. Ekkor Oroszhon földjén ritkán szólongatták egymást a szántóvetők, gyakrabban károgtak a hollók, osztozva a holttetemeken, csókák szóltak nyelvükön, zsákmányukra röpültek.
- 66. Ez történt a hadnéppel, így történt a csatákban. Ilyen harcnak hírét sem hallottuk soha, virradattól esthajnalig, esthajnaltól virradatig repülnek a kemény, kovácsolt, jó nyilak, csattognak a kardok a sisakokon, roppannak az acélhegyű kopják az
- 67. ismeretlen tájon, polovec földön. A fekete földet paták feltúrták, csontokkal bevetették, vérrel megöntözték. Szomorú hír-baj járta be Oroszhon földjét.
- 68. Mi cseng, mi zeng a távolból hajnalkelte előtt?
- 69. Igor fordítja vissza csapatait, megesett a szíve kedves bátyján, Vszevolodon.
- 70. Küzdöttek egy nap, küzdottek másnap; harmadnapra délre lehanyatlottak Oleg zászlai.
- 71. Itt vált el a két testvér, itt a gyors Kajala sziklás partján.
- 72. Véres borból nem futotta,
- 73. befejezték lakomájuk a bátor orosz ifjak; a vőfélyeket megitatták, ők maguk meg elhullottak a szép orosz földért.
- 74. Sajnálattól fű kiszárad, bánattól fa földre hajlik.
- 75. Hej, testvérim, szomorú idő járta, puszta borította be az ember erőt.
- 76. Viszály-vita kerekedett fel Dazsgy isten unokáinak rendjeiben, Traján földjére leányként lépett, hartyúszárnyával csapkodott a kék tengeren, a Don folyó mentében. Csapkodott, és elűzte a bőség idejét.
- 77. Végét szakajtotta a fejedelmek pogányok elleni harcának, mert testvér a testvérhez így szólt: „Ez is az enyém, az is az enyém.» És a fejedelmek semmiségért így civódtak. „Ez ám a nagy dolog.» Fondorlatokat szőttek,
- 78. a pogányok meg mindenfelől diadalmasan törtek rá az orosz földre.
- 79. Ó, messzire repültél sólyom, madársereget üldözve, egész a tengerig!
- 80. És Igor csapatának nem adatott meg, hogy feltámadhassék!
- 81. Siralom bejajongta, a Bánat bejárta Oroszhon földjét,
- 82. lángot árasztottak tüzes tarsolyukból. Sírásra fakadtak az orosz asszonyok:
- 83. „Ó, szeretettjeinkről gondunk nem gondoskodhatik, elménk nem elmélkedhetik, szemünk nem szemlélheti immár őket, arany-ezüst kezünk többé nem érheti!»
- 84. És testvéreim, bánattól sóhajtozott Kijev, a balszerencsétől Csernyigov.
- 85. Bánat ömlött el az orosz földön, bő bú árasztotta el Oroszhont.
- 86. A fejedelmek egymás ellen fondorkodtak,
- 87. a pogányok meg diadalmasan prédálták az orosz földet, menyétadót szedtek minden portától.
- 88. Bizony, a két Szvjatoszlavfinak, Igornak és Vszevolodnak egyenetlenkedése barcot-háborút szült, amilyet egykor atyjuk, Szvjatoszlav, a nagy és félelmetes kievi fejedelem oltott ki,
- 89. odacsapott erős harcosaival meg acélkardjaival, neki rontott a polovec földeknek, letaposta a halmokat és szurdokokat és csermelyeket. És a pogány Kobjakot kiűzte a tenger öble mellől, viharként csavarta ki a vaserejű nagy polovec csapatok közül, és Szvjatoszlav fejét vétette néki Kijev városában, testőrei nagytermében.
- 90. Ekkor mind a németek, mind a velenceiek, mind a görögök, mind a morvák Szvjatoszlav dicsőségét zengték, ócsárolták Igor herceget, ki bőségüket a Kajala-folyó mélyébe, a polovec folyóba süllyesztette, és orosz arannyal hintette be.
- 91. Igor herceg arany nyergéből rabnyeregbe szállt át.
- 92. Csüggedés székelt a városokban, a vigasság lehajtotta fejét.
- 93. Ekkor Szvjatoszlav nyugtalanító álmot látott
- 94. a kijevi hegyeken: „Ma éjjel – mondta – estetájt fekete lepelbe burkoltak, cirbolyafenyőágyra fektettek;
- 95. bánattal elegyített kék bort merítettek nekem;
- 96. pogányok üres tegzekből szórtak mellemre nagy gyöngyöket,
- 97. és kedveskedtek nékem. Mestergerenda már nem támasztja aranymennyezetű dísztermem deszkáit.
- 98. Estétől fogva, egész éjszakán gonosz hollók károgtak;
- 99. Plesznyeszk palánkja mellett a sziklahasadékokban kígyók tanyáztak, majd a kék tenger felé eredtek.»
- 100. És feleltek a bojárok a knyáznak:
- 101. „Bizony, fejedelmünk, bánat borítja elmédet;
- 102. hiszen két sólymod hagyta el apai arany trónusod, hogy elfoglalják Tymutorokan városát, vagy sisakjukkal merítsenek a Don vizéből. De már pogány szablyák nyesték le a sólymok szárnyát, testüket vasbilincsek behálózták.
- 103. Homály borította akkor a fényt: két nap halványult el, két fénykéve aludt ki és velük együtt két újholdunk. Oleg és Szvjatoszlav sötétbe burkoltan a tengerbe hullottak, és nagy merészségre ébredtek a kunok.
- 104. A Kajala folyónál sötétség borította el a fényt,
- 105. orosz földön széleskedtek a polovecek, ez a leopárdfajzat.
- 106. Már szégyen borítja a dicsőséget,
- 107. már erőszak mér csapást a szabadságra,
- 108. már Gyiv rohan a földünkön át.
- 109. És íme, a százszorszép gót lányok dalra zendítenek a két tenger partján. Orosz aranyat csörgetve Busz királyról énekelnek, Sarokan bosszújáról dalolnak.
- 110. Mi pedig barátim, hiába szomjúhozunk vidámságot!»
- 111. Ekkor a nagy Szvjatoszlav arany szót ejtett ki, könnyekkel keverte, és így beszélt:
- 112. „Ó testvérim, Igor és Vszevolod! korán kezdtetek a polovec földet kardjaitokkal meggyötörni, magatoknak dicsőséget keresni. Dicstelen hullottatok el, dicstelen bizony, ontottatok pogány vért.
- 113. Bátor szívetek kemény acélból kovácsolt, merész tettekiben megedzett.
- 114. És mily bánatot hoztatok ezüstősz fejemre!
- 115. Már nem látom többé Jaroszlav testvérem erős, gazdag és katonákban dús és bő fejedelemségét a csernyigovi bojároktól és vojvodáktól övezetten, tatranok, selbirek, topcsakok, revugok és olberektől körülvetten. Hiszen pajzs nélkül, csupán tokba bujtatott késsel, puszta kiáltással nem győzhetjük le ellenfelünket, hiába hirdetjük őseink egykori dicsőségét.
- 116. De ti így szóltatok: „Egymagunk megálljuk helyünket, szerezzük meg magunknak az eljövendő dicsőséget, a múlt hírén majd megosztozunk.»
- 117. Csoda hát, testvérim, hogy az öregnek kell megfiatalodnia?
- 118. Mikor a sólyom tollát váltja, messzi űzi a madarakat, nem engedi, hogy valaki is fészkét bántsa.
- 119. Ó jaj, de nem nyújtanak a fejedelmek segítséget!
- 120. Rosszba fordult ez a kor.»
- 121. Pedig már Rimov városában is jajveszékelnek a polovec kardok csapása alatt, Vlagyimir meg elhullt csapásaik alatt:
- 122. bánat és baj sújtja Gleb fiát.,
- 123. Ó, Vszevolod, te nagy fejedelem! Talán még gondolatban sem röpülsz ide a távolból, hogy apáid aranyos trónusát oltalmazzad?
- 124. Ámbár evezőiddel szelhetnéd a Volga habját, sisakoddal kimeríthetnéd a Don vizét!
- 125. Ha te itt volnál, lenne rabnőnk babka árán, rabszolgánk apró pénzén.
- 126. Hiszen szárazan is végigsöpörhetnéd a földet eleven kopjákkal Glebov bátor fiaival.
- 127. És te heves Rjurik és te, Dávid. Vajon a ti aranysisakos harcosaitok vérben fürödtek?
- 128. A ti bátor hőseitek bőgtek bölényként, mikor edzett pengék ismeretlen földön sértették őket?
- 129. Kengyelbe, aranyba lábaitokat tegyétek, urak, jelen idők bántalmaiért elégtételt vegyetek orosz hazánkért, Igor sebeiért, Szvjatoszlav merész fiaiért.
- 130. Halicsi Nyolceszű Jaroszlav! Arannyal kivert magas trónusodon székelsz. Vascsapataid elzárták az ugor hegyeket, eltorlaszoltad a királyok útját,» becsuktad a Duna kapuját, a felhőkön át vetve hatalmadat, a Dunáig terjesztve uralmadat.
- 131. Fenyegető viharod országokon át vonul, megnyitod Kijev kapuit, szultánokat űzöl hetedhét határba atyád aranytrónusáról.
- 132. Öld meg uram, Koncsakot is, ezt a pogány szolgát, Oroszhonért, Igorért, a bátor Szvjatoszlavfi sebeiért!
- 133. És te, bátor Roman és te, Msztyiszlav. Merész gondolat bujtogatja elmétek hősi tettre.
- 134. Mint egy sólyom, úgy lebegsz a magas égben hősi tettre merészen várva, röpülsz a szél szárnyán, vakmerőül madarakat legyőzni kívánva.
- 135. Hiszen vannak latin sisakokat hordó derék páncélos legényeitek – léptüktől megdördül a föld és sok-sok ország: Kumánföld, Litvánia, Jatvagország, Lettország és a polovecek elhajították kopjájukat, fejüket acélkardjaitok alá hajtották.
- 136. Ó, Román herceg, más sötétbe hanyatlott Igornak napja, és a fák bajt hozón hullatták el levelüket.
- 137. Nem éledhet fel már Igor bátor serege!
- 138. Fejedelem, téged szólít a Don, és győzelemre hívja a hercegeket.
- 139. Az Oleg-fiak, e bátor hercegek már a harcmezőbe siettek.
- 140. Ingvar és Vszevolod és mindhárom Msztyiszlavfi, jófajtájú hatszárnyú héják, nem a győzelmek kockáján sorsoltátok ki a tartományokat magatok közt.
- 141. Merre nyugszanak a ti arany sisakjaitok, lengyel kopjáitok és pajzsotok?
- 142. Torlaszoljátok el éles nyilaitokkal a sztyeppék kapuit orosz honunkért, Igorért, a bátor Szvjatoszlavfi sebeiért!
- 143. Hiszen a Szula már nem folyik ezüstös sugárban Perejaszlavi városához, és a Dvina elposványosodott a szörnyű polovecek birodalmában, és pogány kiáltások kísérik útját.
- 144. Csak Izjaszlav, Vaszilkov fia kardjai csaptak rá a litván sisakokra, megtépázta őse, Vszeszlav dicsőségét, de litván kardok terítették le a véres főre fényes pajzsok mögül kedvesével együtt,
- 145. és így szólt:
- 146. „Herceg, csapataid madarak szárnyukkal agyonsújtották, vérüket vadak felnyalták.»
- 147. Nem volt ott sem bátyja, Brjacsiszlav, sem másik testvére, Vszeszlav. Így ő elhagyottan lehelte ki gyöngy lelkét bátor testéből arany nyakékén át.
- 148. Hangjuk elhalkult, a vidámság lecsüggedt, szólnak a gorodinai kürtök.
- 149. Jaroszlav és Vszeszlav minden unokája! Hajtsátok már le zászlaitok, és dugjátok hüvelyébe kicsorbult kardotok,
- 150. hiszen megtépázódott már őseitek híreneve.
- 151. Mert a ti fondorlataitok hozták a pogányokat orosz földre, Vszeszlav birtokára.
- 152. Viszályotok miatt szenvedünk erőszakot a polovecektől.Traján után hétszáz évvel
- 153. vetett kockát Vszeszlav, hogy megszerezze neki a kedves leányzót.
- 154. Ravaszsággal fegyverkezett, lóra szállt, és Kijev városához vágtatott, kopjáját hozzáértette a kijevi aranytrónushoz.
- 155. Ádáz vadként rohant el éjfélkor Belgorod városából, kék ködbe burkoltan reggelre kelve
- 156. bárddal beverte Novgorod kapuit, szétzúzta Jaroszlav dicsőségét,
- 157. farkasként rohant Dudutkitól a Nyemigáig.És a Nyemigánál koponyákból raknak kévéket, acélcséphadarókkal csépelik őket; a szérűn az életet halmozzák, kifuvatják a testből a lelket.
- 158. Nyemiga véres mezeit nem boldogsággal vetették be: orosz hazafiak csontjaival vetették be.
- 159. Vszeszlav herceg emberek fölött bíráskodott, fejedelmek városaival rendelkezett, maga meg éjjelente farkasként kódorgott: Kijevből kakasszó előtt Tymutorokanig, a nagy Horszhoz farkas képében rohanva.
- 160. Hajnali misére Polockban harangoztak neki a Szent Szófia-templomban, és ezt a harangszót ő már Kijevben hallotta meg.
- 161. Ámbár bátor teste bölcs lelket zárt be, mégis gyakran sújtotta csapás.
- 162. Hozzá okos szóval szólt a tudó Bojan:
- 163. „Sem a ravasz, sem az ügyeskedő, sem a tapasztalt madár, egy sem kerülheti el isten ítélőszékét.»
- 164. Ó, sóhajts, nyögj, Oroszföld, emlékezve régi fejedelmeidről, régmúlt időkről,
- 165. ösi Vlagyimirt nem szegezhettük oda a kijevi hegyekhez:
- 166. csapatai részben Rjurikhoz álltak, mások Dávidhoz szegődtek, de az egyenetlenségben zászlaikat elragadják a szelek.
- 167. És kopják dalolnak.
- 168. A Dunánál Jaroszlavna hangja hallik, hírt nem tudva, kora hajnalban kakukszóval így énekel:
- 169. ..Kakukként röpülök a Duna mentében,
- 170. hódprémes köntösöm ujját Kajala vizében áztatom,
- 171. vele törlöm meg hercegem sebeit, véres sebeit izmos testében.»
- 172. Jaroszlavna kora hajnalban Putyivl vára fokán emígy siránkozik, szóval így szólva:
- 173. „Ó szél, ó vihar, te uram, miért fújsz oly hevesen,
- 174. kunok könnyű szárnyú nyilait miért csapod kedves férjem seregére?
- 175. Nem elég az tenéked, hogy kék tengeren hajókat ringathatsz?
- 176. Uram, miért futtád el árvalányhajként az én víg kedvemet?»
- 177. Jaroszlavna kora hajnalban Putyivl vára fokán emígy siránkozik, szóval így szólva:
- 178. „Ó Dnyeper-Szlovutics! Te vertél szét kőhegyeket a polovec földön,
- 179. te hordtad Szvjatoszlav hajóit Kobjak táboráig,
- 180. óvd hát kedvesemet, uram, hozd el őt hozzám, ne kelljen nekem fiatalon könnyeim ontanom, tengeren át könynyem hozzája küldenem.»
- 181. Jaroszlavna kora hajnalban Putyivl vára fokán emígy siránkozik, szóval így szólva:
- 182. „Fényes és még fényesebb nap! Fejedelmünk! Mindenkire gyönyörű meleget árasztasz:
- 183. miért borítod el forró sugaraiddal kedvesem harcosait? A víztelen sivatagban szomjuk íjuk összerántja, a bánat jó tegzük elzárja.»
- 184. Éjfélkor a tenger habja zúgni kezdett, forgószelek robognak ködbe csavartan: isten mutatja Igornak a járást polovec földről oroszok hónába, atyjának aranyos trónuséra.
- 185. Éjbe hunyt már az esthajnal. Igor nyugszik, de nem alszik, a herceg felméri a mezőket a széles Dontól a keskeny Donyecig.
- 186. Éjfélkor füty-tyentett Ovlur jó lovának, mely a túlsó parton állt, hírt akarva adni Igor hercegnek. De Igor őt meg nem értette.
- 187. Ekkor Ovlur hívó szót hallatott: megrendült a föld, zúgott a fű, megindultak a polovec sátrak.
- 188. Igor herceg meg hermelinként rohant a nádason át, fehér csörgőrucaként vízbe zuhant,
- 189. felpattant fürge paripájára, és mezítlábas farkasként ugrott le róla,
- 190. rohant a Donyec rétjéig, és sólyomként szállt elé a ködök mélyében, reggelire vadlibát, ebédre és vacsorára hattyút öldösve.
- 191. Igor sólyomként repült, Ovlur farkasként menekült, lerázva magáról a hideg harmatot: kettejük fürge paripája megszakadt.
- 192. A Donyec mondotta:
- 193. „Ó Igor hercegem, nagy a te nagyságod, Koncsak boszszúsága, Oroszföld vígsága!»
- 194. Igor mondotta:
- 195. „ Ó Donyec, nagy legyen nagyságod, hiszen te ringatod a herceget hullámidon, zöld pázsitot te terítesz ezüst partodon alája, zöld fa árnyékában meleg ködbe te öltözteted.
- 196. Te óvtad rucaként habjaidon, sirályként hullámaidon, vadkacsa képében a levegőégben.
- 197. » De nem ilyen, mondják Sztugna folyója, sekély a folyása, de elnyelt idegen patakokat, idegen csermelyeket, tengerré szélesbedett, és sötét partjainak mélyén magába zárta ifjú Rosztyiszlav herceget.
- 198. Bánkódik az anya ifjú Rosztyiszlav hercegért,
- 199. elfonnyadtak a virágok, mert vele éreztek, és a fák a földig konyultak.
- 200. Nem a szarkák csörögnek! Igor nyomán Gzak és Koncsak hömpölyögnek.
- 201. Ekkor a varjak nem károgtak, a csókák elhallgattak, a szarkák nem csörögtek,
- 202. ágak mélyén rejtőzködtek, de harkályok néki kopogással utat a fotyóhoz mutatnak, és a csalogányok vidám dalaikkal hirdetik a hajnalt.
- 203. Gzak így szól Koncsakhoz:
- 204. „Ha a sólyom fészkébe visszaszáll, öljük le a sólyomfit arany nyilainkkal.»
- 205. Koncsak mondja Gzaknak:
- 206. „Ha a sólyom fészkébe száll, kerítsük a sólyomfit szépséges leányzó hálójába.»
- 207. És így felelt Gzak Koncsaknak:
- 208. „Ha a sólyomfit szépséges leányzó hálójába ejtjük, elveszítjük mind a sólyomfit, mind a szépséges leányzót, és verni fognak minket a madarak még a poloveci mezőkön is.»
- 209. Megmondta Bojan nekem az esemény végét, nekem a verset törlejtőnek, nékem Szvjatoszlav költőjének, a régi idők Jaroszlavjának, megmondta nékem ő, Oleg fejedelemségének költője:
- 210. „Baj, ha nincs váll, mely a fejet hordja, de rossz a testnek, ha elhagyja feje.» – Ugyanígy baj éri Oroszhont Igor nélkül.
- 211. Ragyog a nap már az égben, itt van Igor orosz végben.
- 212. A Duna mentében lányok énekelnek, hangjuk tengeren át Kijevig hallik.
- 213. Igor már Boricsev hágóhoz ér, az istenamya tornyos ikonú szent templomába mén.»
- 214. A fejedelemségek örvendeznek, a városok vigadoznak.
- 215. Dalt daloltunk idős hercegeknek, daloljunk hát az ifjabb fejedelmeknek:
- 216. dicsőség Igor Szvjatoszlavicsnak, a bölény Vszevolodnak, Igorfi Vlagyimirnak!
- 217. Erőt-egészséget, hercegek és harcosok, kik keresztényt óva pogány ellen harcoltok!
- 218. Dicsőség a hercegeknek és a harcosoknak! Amen.
Ссылка
Если вы используете корпус в научной работе, пожалуйста, сошлитесь на эту публикацию:
Орехов Б. В. Параллельный корпус переводов «Слова о полку Игореве»: итоги и перспективы // Национальный корпус русского языка: 2006—2008. Новые результаты и перспективы. — СПб.: Нестор-История, 2009. — С. 462—473.